#QuitNow! Achievement Unlocked:First day saved –You saved 24 hours of your life
Tehát 3 hetente kapok egy napot,amikor csinálhatok valami értelmeset.
| ||||||
 | Nem kell magammal cipelni egy dobozt,ami pont nem fér el a zsebemben. Meg persze az öngyújtót sem. Ez tetszik. Már csak a két telefonból kéne egyet csinálni,és akkor nem kell táskát se cipelnem. Egyébként már nem hiányzik. Ha mégis olyan helyzet van,amikor rágyújtanék,azokra az esetekre már megvan a pótcselekvés. Pl. sörhöz cigi helyett jó a mogyi;lattéhoz szívószál;várakozáshoz telefonnyomkodás. Ja,és innen üdv Petikének,aki előbb szokott le mint én,és ezzel megadta az utolsó lökést. C u all soon. Mármint a dohányzást. Illetve már feladtam. Vagyis letettem. 10 napja. Gondolkodtam,hogy mit csinálhatnék helyette. Például amikor épp elmegy a busz és van még 10 percem a következőig. Például leírhatom,hogy normális esetben ilyenkor rágyújtanék,de most mégsem. Mert le akarok szokni. Nem KELL leszoknom. Nincs kényszer. Semmi. Eldöntöttem. Volt egyébként már ilyen. 2009-ben,mikor kimentem Ámeerikáába. Csak akkor nem akartam igazán leszokni. Nem volt motivációm. Nagy a különbség egyébként.
Az elmúlt 10 napban többször rám jött a rágyújthatnék. Egészen pontosan 130 cigit nem szívtam el,mióta nem dohányzom. Mondjuk ennyiszer nem hasított belém az gondolat. De amikor felült a vállamra a szarvacskás Áron,akkor egyből ilyen dolgok jutottak eszembe:“miért pont most tenném le? hova ez a sietség? nem mindegy egy szál? ha meg cigizek,hát cigizek. mindenki bekaphatja. eddig is cigiztem.”De most megvan az elhatározás. És ez mindig eszembe jut mielőtt rágyújtanék mégis. 11 évnyi füst,és most vége. Helyette inkább edzek nagyokat,gyors elfáradás,levegő utáni kapkodás nélkül. Van egy tökjó app egyébként Androidra:QuitNow! Elég sokat segít. Játékká teszi a leszokást. Vannak achievementek,amiket el lehet érni:pl. egy napja/hete/hónapja/éve nem gyújtottál rá,10/100/1000/10000 cigit nem szívtál el,$10/100/1000-t spóroltál,stb. Meg vannak ilyen real-time statisztikák ugyanezen adatokról,amiket tök jó nézegetni. De a legjobb,hogy a fizikai regenerálódás egyes aspektusaihoz is vannak jóféle progressz infók. Például a nikotinfüggésem már 100%-ban megszűnt,de a tüdőrák esélyeim visszaesése nemdohányzók szintjére még csak 0.55%-nál tart. Itt egyébként vannak screenshotok,hogy miket tud az app:
Most éppen így állok egyébként:
Persze ezek nem teljesen pontos adatok,mert $3-os cigit feltételez az alkalmazás,és fix időmennyiséget ciginként. De jó nézegetni,és elgondolkodni,hogy de jó lenne kimaxolni az alkalmazást,és elérni az összes achievementet. Végülis 2-3 percig —egy cigi helyett —nézegetni,motivációt gyűjteni pont jó. Na megyek squasholni UV fényben,így: Már csak néhány nap,és kicsiny csapatunk útra kél,hogy bejárja három és félezer kilóméteres útvonalát. Előtte még lecseréljük a csillogó-villogó roverke vezető oldali visszapillantó tükrét,mert azt kisebb baleset érte indulás előtt egy héttel,de nem gondoljuk,hogy ez isteni jel lenne. A csapat összetétele veszélyes,de még éppen vállalható: Az útvonal pedig: Szállás már majdnem mindenhol van. A Garda-tónál még megeshet,hogy az autóban alszunk. Bejelentkezni esetenként fogunk,mert még nem minden kemping wifi-képes. Reméljük nem felejtettünk el semmit elintézni,de majd menet közben úgyis kiderül. Vége az egyetemnek. A diákélet utolsó előtti szakaszában járok. Mert aki azt hiszi,hogy a záróvizsgák után már nem diák a diák,az nagyon nincs tisztában a dolgokkal. Az utolsó előtti szakasz egy rövid kis intermezzo. A hivatalos végzés,és a ceremoniális diplomás lét közötti lebegés. Ennek július 23-án lesz vége,amikor kézhez veszem a papírt,hogy okleveles mérnök informatikussá váltam. Ezt követi a végső,fél-legitim diák státusz,amikor már ugyan nem etikus igénybe venni a diákkedvezményeket (pl. tömegközlekedési eszközökön utazva),ám mindenképpen praktikus. A diákéletnek,bizony,akkor lesz ténylegesen vége,amikor már semmi nem indokolja azt,hogy egyetemistának álcázzam magam. Október 31-ig azonban én diáknak vallom magam. (Nem mintha nem hagynák el a számat néhanapján olyan komisz mondatok,amik úgy kezdődnek,hogy “Amikor még én is egyetemista voltam…“,hiszen mivel mással cukkolhatná az ember a még számos vizsga és egyéb egyetemi megpróbáltatás előtt álló barátait.) Most,hogy befejeződött az egyetem,igen sok a szabadidőm. Furán hangzik ez,hiszen minden hétköznap nyolc órát dolgozom. Ráadásul,hogy kijöjjön a nyolc munkaóra,legalább nyolc óra húsz percet kell eltöltenem az irodában,mert húsz perc,ugye,az ebédidő. Vagy mit tudom én,hogy miért von le a rendszer a bent töltött időből húsz percet konzekvensen,az iménti egy racionális válasznak tűnik. Emellett legalább egy órát töltök azzal,hogy eljussak az irodába,illetve onnan haza. Ha épp jön a busz. Reggel tudok is tervezni vele,mert általában a fél kilences busszal megyek be. Ehhez persze fel kell kelni legkésőbb fél nyolckor,mert mire ténylegesen felébredek és indulásra kész állapotba hozom magam,majd kibattyogok a buszmegállóba,simán eltelik egy óra. Így kilenc után néhány perccel be is érek. Hogy biztos legyen a nyolc óra,fél hat előtt nem szoktam lelépni. Az elmúlt két hétben nem mintha nem lett volna mindegy,hiszen effektív munkát nem végeztem eddig sokat. Lassan viszont úgy néz ki,elkezdődik a dzsídípí lapátolása. Mindenesetre fél hattól –mondhatni –szabad vagyok. Persze,ha másnap fel akarok tudni kelni fél nyolckor,akkor éjfél körül le kell feküdnöm. Ez nem olyan nehezen megvalósítható korlát,hiszen az utolsó 212-es busz jóval éjfél előtt elmegy,amin nem árt rajta ülni,ha nem akarok taxizni,vagy egy órát tömegközlekedni az éjszakai buszokkal. Utóbbi pont annyira kényelmetlen,mint amennyire nem hatékony,míg előbbi meglehetősen költséges. Persze hetente/kéthetente egyszer talán bele is fér. Szóval este fél hattól szabad vagyok fél tizenkettőig. A maradék időben alszok,utazok,dolgozok,és ebédtámogatásomat élem fel,megfejelve kis saját hozzájárulással,illetve az ingyen salátával. Persze vannak a hétvégék is,azokról sem feletkezhetek meg,hiszen akkor is én rendelkezem az időmmel. Kis matematika árán látható,hogy –minthogy a munkanapok egynegyedét és a hétvégéket úgy töltöm,ahogy akarom,az év tizenhárom-huszonnyolcad része az enyém. Az majdnem a fele. Persze ez is csak egy modell,hiszen hétvégén is alszom (bár erre senki nem kötelez),és a MÁV is szívja el az életem (ezen lassan változtatni fogok). Fogadjuk el,hogy az időm fele az enyém. A másik felét pedig eladtam satnya,folyamatosan romló magyar valutáért. Most 25 éves vagyok;van tehát 20 szabad évem nyugdíjig. Ki vágyna ennél többre? Eltelt néhány nap mióta utoljára írtam blogbejegyzést. Ez annak köszönhető,hogy általában hulla fáradtan estünk be a motelbe,és csak az e-maileket volt erőm megnézni,illetve az egyik helyen nem volt internet. De most itt vagyunk Tusayanban,Arizónában,a Red Feather Lodge-ban,túl egy igen hosszú túrán,kellemesen lefáradva,de még messze attól,hogy aludjunk,úgyhogy ideje beszámolni kicsit ez elmúlt napok történéseiről. Mikor legutóbb írtam,akkor épp Fresnoban voltunk. Másnap,december 24-én,beszéltem telefonon a családdal,és nagy erőfeszítésbe telt egész nap,hogy megpróbáljak ne gondolni arra,hogy karácsony van, és én nem vagyok otthon. Ez volt az első ilyen alkalom az életemben. A karácsonyi vacsinkat Hurricane, Utah városában költöttük el,miután végeztünk a Kings Canyon és Sequioa nemzeti parkokkal. Ezekben a parkokban találhatók a világ legidősebb,illetve legnagyobb élőlényei,a sequioa fák. Innen tíz órányi vezetés árán jutottunk csak el Hurricane-be,Las Vegason át,egy időzónával arrébb. Itt ért minket a helyi idő szerinti (GMT -7) Szenteste. Szóval rajzoltunk karácsonyfát,amit felragasztottunk a falra, megittunk egy feles vodkát és egy sört,illetve ettünk egy-egy chicken fajitas konzervet,mikróban melegítve. Másnap,tehát Karácsony első napján,a Zion Nemzeti Parkban kezdtünk korán reggel,ahol sétálgattunk kicsit,megnéztük,amit tudtunk,majd indultunk Bryce Canyonba. Itt a legtöbb mászóútvonal le volt zárva,úgyhogy a 3-4 óra pont elég volt,hogy kocsival végigmenjünk a kilátóhelyeken,illetve mászkáljunk amennyit tudjunk. Nos,nyáron azért visszajönnék ezekre a helyekre.  Áronka a General Sherman Tree lábánál (a világ legnagyobb fája)  Karácsony Utah-ban Este már Arizonában voltunk,Page városában,amit azért alapítottak 1957-ben,mert építettek oda egy gátat,és kellett,hogy lakjanak valahol az építőmunkások. Meg most már egy rakás Navajo indián is lakik ott. Ők szervezik a túrákat a rezervátumba. Be is fizettünk egy ilyenre. Elvittek minket az Antelope Canyonba. Gyönyörű hely,de a túravezetés abból áll,hogy végigvisznek (zavarnak) minket,és megmutatják,hol és mit kell fényképezni.  Néhány Schönerz-cel a Colorado folyó felett,egy kiálló sziklán fekve  Anyaszomorítás  Haverokkal a Yacht klubban  Antelope Canyon Miután végeztünk,Kayenta felé vettük az irányt,ahova már sötétben érkeztünk csak meg. Rövid fészbúk és e-mail olvasás,illetve vacsi után le is dőltünk,mert a megelőző éjszakák igen rövidek voltak. 27-én reggel az egy-két órányi vezetésre lévő Monument Valley felé vettük az irányt,ami szintén Navajo terület. Itt adtam szegény kocsinak rendesen,illetve hát a lazaszerkezetű útburkolat (ha lehet a homokot,a havat és a jeget útburkolatnak hívni egyáltalán). Jó mocskos is lett szegény,de majd lemossuk.  Áronka a Monument Valley-ben Innen a Valley of the Gods (Az istenek völgye) nevű látványosság irányába indultunk el,csak aztán a 20 -25 centis hóval befedett út megrémisztett minket. Megfordulni azonban nem tudtunk,mert féltünk az elakadástól,így a nyomban maradva,elkezdtem visszafelé tolatni. Néhány száz méter után azonban jött egy Jeep,és a kedves sofőrje,letaposta a kocsijával az utat,és a környékét,így meg tudtunk fordulni. Persze párszor elástuk magunkat,ilyenkor a jó öreg hóból kitolás technikáját alkalmaztuk. Mikor végre áhított irányunkhoz képest előrefelé álltunk az úton,követtük a Jeepet kifelé főút felé,ami szépen lassan ment,hogy ha elakadnánk,ki tudjon minket húzni. Hál’Istennek erre már nem volt szükség.  Párszáz méterrel alattam (Anyaszomorítás a Grand Canyonnál) Ma egész nap a Grand Canyonban túráztunk. Először az volt a terv,hogy nem lesz mászás,csak séta a kanyon déli pereme mentén,aztán egy idősebb pali meggyőzött minket,hogy nem annyira jeges a túraútvonal,aminek épp az elején álltunk,csak az eleje necces kicsit,úgyhogy úgy döntöttünk,egy kis sétát megejtünk rajta. A terv az volt,hogy az első pihenőházig megyünk csak,de aztán megláttuk a másodikat még egy pár száz méterrel lejjebb (de másfél mérföldnyi túrázással arrébb),és tetszett,hogy az már a hóhatár alatt van,úgyhogy lementünk odáig. Így három mérföldre voltunk a kiindulóponttól,és kb. 800 méterrel alacsonyabban. Lefelé egyszerű is volt,de azért felfelé már kicsit húzósabb volt. Mindenesetre elment négy óra ezzel a túrával,már épp sötétedett,mire visszaértünk,így a szép fotók készítésére már csak holnap kerül sor. Amint végzünk itt,indulunk Flagstaff mellé krátert nézni,onnan pedig a 66-os úton,majd letérve a Hoover-gát felé,megyünk Vegasba. Legközelebb onnan jelentkezem. Legutóbbi bejelentkezésem óta eltelt pár nap. Ezidő alatt megérkeztünk San Franciscoba,eltöltöttünk ott két éjszakát,és el is hagytuk a várost,hogy elinduljunk a hosszú-hosszú autóúton. Első megállónk a Yosemite National Park volt,ahová először nem is terveztünk menni,csak külső behatások következtében vettük bele a programba. Most pedig,amint e sorokat írom,épp hagyjuk el a parkot,és haladunk Fresno felé. Hasznos egy kicsit ülni az anyósülésen.  Golden Gate Bridge + utazók Tovább olvasom:Télen-Nyáron (Boston –San Francisco –Yosemite –Fresno) (Jó cím,mi? Megint eltelt egy félév. Illetve majdnem,mert a január 20-i grafika vizsga természetesen még hátra van. Tovább olvasom:Kezdetek és végek –avagy előszó egy útinaplóhoz Végre elkészült az utolsó angol házim is,amit tegnap sikeresen leadtam. A feladat egy érvelő jellegű esszé (persuasive essay) elkészítése volt levélformában. Szóval:
Sajnos nekem először fogalmam se volt,hogy miről írhatnék,aztán egyszer csak eszembe jutott,hogy ha úgyis közeleg a Karácsony,akkor miért ne írnék a Mikulásnak. Már csak egy téma kellett,meg egy javaslat. Az angol-szász Mikulás folklórban a rossz gyerekek szenet kapnak. Mi más lenne ját a téma,mint a környezetvédelem?! Tovább olvasom:Levél a Mikulásnak Kilenc év után ismét eljutottam a világ talán leghíresebb városába. Ezúttal azonban zsebemben volt egy olyan útlevél,ami olyan helyekre is bejuttatott,ahová legutóbb nem volt bejárásom. Ha lett volna még egy vaskosabb hitelkártyám is,akkor persze még több lett volna a lehetőségek száma,de azért így se unatkoztunk. Hiszen New Yorkban nem lehet olyat.  Manhattan a Hudson folyóról | |||||
| Copyright ©2012 Hamvas Áron –az én vagyok:) - All Rights Reserved | ||||||
)